17. fejezet

Dean Williams

- Sam biztos, hogy ez jó ötlet? – kérdeztem tőle már ötödszörre.
- Ne aggódj Dean, ha ellenkezik a kis vörös barátnője, akkor egy szúrás és vége lesz. – mondta már sokadszorra.
- Inkább ne akard megölni a vöröst, Kathnek fontos lehet ha megtűri ilyen állapotban maga mellett. – próbáltam jobb belátásra bírni őt.
- Nem számít! Nézzük meg felébredt-e már. – indult el Sam a házunk pincéjébe. Kath nem tudott eddig erről a helyről, de most sokat lesz itt. Az öcsém után siettem le a lépcsőn egyenesen a fa ajtóig, egy kis ablakon benézett mi a helyzet.
- Most ébredeznek. – jelentette ki, kinyitotta és levette a lakatot ezzel kinyílott az ajtó. Nem mentünk be teljesen, csak megálltunk az ajtóban, Sam a vöröst figyelte én pedig Katherinet.
- Jó reggelt Kath, régen láttuk egymást. – mondtam neki mosolyogva.
- Ki az új barátnőd, nem akarod bemutatni. Tudjam kit ölök meg. – mondta Sam neki.
- Dean, hol vagyunk? – kérdezte rám nézve, kezeit akarta emelni, de a láncok visszafogták.
- Emlékszel még a házra, ahová hoztak minket a sivatagi kirándulásunk után? – kérdeztem vissza, ő csak bólintott, nehezére esett a beszéd is.
- Üdv a pincében, általában sosem jövünk ide csak vészhelyzetben. – próbáltam nem úgy fogalmazni, ahogy Sam magyarázta nekem.
- Mi történt, miért ég mindenem? – kérdezte feszengve.
- Billy külön gyártmánya, egy mesterséges fénynyaláb olyan, mint a napfény. Sajnos még nem árt annyira, főleg a te fajtádnak. – mesélte Sam egészen izgatottan.
- Sam, ne legyél ennyire faragatlan. Billy csak veszélyesek ellen készítette a szert. – javítottam ki az öcsémet, már nem bírtam, túlságosan elferdítette az igazságot.
- Hagyjátok már abba, szétrobban a fejem! Nem elég hogy másnapos vagyok és fáj mindenem, még a ti vitátokat is hallgatnom kell? – most először hallottam a vörös hangját, szemét ránk szegezte. A hangja és beszéde öntelten csengett ellentétben állt a külsőjével.
- April! Nekem sincs ínyemre ez a helyzet, de te se kiabálj! – csattant fel Kath hangja.
- Tudjátok mit fiúk, engedjetek el minket és nem állunk az utatokba. – alkudozott Katherine velem, de csak megráztam a fejem.
- Nem, amíg vissza nem kapcsolod az érzéseid, addig nem. – jelentettem ki komolyan.
- Sam kérlek, adj a szerből egy kicsit Aprilnek és vidd át a másik helyre. – parancsoltam az öcsémnek.
- Hagyjatok békén, ne merészeld! – kiabálta a lány, ahogy Sam közeledett hozzá. Nyakon szúrta a tűvel, egy kisebb adagot fecskendezett belé, láncait levette és az ölébe vette. Az ajtóban eltűntek jobbra fordult vele az öcsém, hallottam nyitódni, majd egy idő után záródni az ajtót. Leültem a székre ahol az előbb a vörös ült.
- Kettesben akarok veled beszélgetni, de ne aggódj a barátnődnek semmi baja sem lesz. – mondtam neki hátha megnyugszik.
- Nem akarok veled beszélni. Csak engedj el és többet látnod sem kell. – mondta nekem újra feszengve.
- Katherine értsd már meg van, aki szeret téged! Tudom te is képes vagy ezt értsd meg. – kiabáltam neki, közelebb húzódtam hozzá.
- Miért, miért szeretsz? – kérdezte tőlem.
- Mert tudom ki vagy és ismerlek. Éppen ezért azt szeretném, kapcsold vissza az érzéseidet! – próbálkoztam újra rá venni.
- Nem, túlságosan fáj érezni. – rázta meg a fejét, előre meredten.
- Kath engedd el Kelsyt, ő azt szeretné, ha boldog lennél, mint én. – annyira szerettem volna visszakapni őt.
- Nem tudom, mit szeretne! Miattam halt meg, hát nem érted? Az én hibám! – nézett szembe velem.
- Nem a te hibád, ő nem engedte, hogy meggyógyítsd. Tudta, hogy neki kell feláldoznia önmagát miattad, hogy ember lehess. – világosítottam rá az igazságra.
- Nem neki kellett volna meghalni még élhetett volna. – rázta újra a fejét.
- De most neked kell élned helyette is. Ő így szeretné, boldognak kell lenned újra.
- Dean kérlek, most hagyj magamra. Egyedül akarok lenni. – mondta nekem.
- Fél óra múlva visszajövök és megnézem, hogy vagy. – jelentettem ki, felálltam a székből és bezártam újra. Hangokat hallottam a másik „szobából”, kíváncsiságomra hagyatkozva közelebb mentem és hallgatóztam.
- Mégis mit akartok tőlem? – kérdezte a női hang.
- Én megölni, de a barátnőd ragaszkodik hozzád, szóval neki nem lenne jó, ha meghalnál. – válaszolta közönyösen Sam.
- Engedjetek el, abban semmi baj sem lenne. – makacskodott April.
- Jobb, ha itt vagy vörös. – fejezte be az öcsém eltökélten.
- A nevem April és nem vörös. - morgott rá állatiasan.
- Nem nehéz megjegyezni, de látom a te agyi kapacitásod nem ér fel idáig. – vágott vissza felszínes hangon. Nevetésben törtem ki, így sosem szólták le még az öcsémet.
- Szerintem ezt újra kellene mérlegelned. Te itt vagy megkötözve, nálam pedig van egy pár kínzó eszköz. Szóval mit mondtál az előbb? – kérdezte Sam. Ebből jól kivágta magát, kíváncsi vagyok, a kis vörös hogyan reagál.
- Hm, szóval szereted a szadomazót? Nekem nem az a kedvencem, de kipróbálhatjuk. – belevaló egy csaj az biztos.
- De tudom, nem mersz közel jönni hozzám, mert félsz tőlem. – még rá is kontrázott, szép teljesítmény.
- Ha megharapsz úgy is megöllek. Nincs más választásod, kis vörös. – mondta neki még jobban húzva az agyát. Benéztem a szóváltás közepette az ablakon. Sam közel ment Aprilhez és meglebegtette hullámos haját.
- Félsz tőlem Sam? Te a nagy vámpírvadász? Nem mersz közeledni egy vámpírhoz? – kérdések sokaságára nem jött válasz. Teljesen meglepődtem Sam viselkedésén, ha nem látom, el sem hiszem. Az én kistestvérem megcsókolt egy vámpírt, inkább nem nézem tovább ezt a jelenetet. Ebből még sok minden ki sülhet, remélem, nem ölik meg egymást. Ezen gondolkodtam miközben felmentem a konyhába enni valamit. Negyed óra elteltével Sam jelent meg a hűtőnél.
- Van még valahol vértartalék? – kérdezte, mire én furcsán néztem rá.
- Hátha visszatér a régi barátnőd, neki kelleni fog. – nem hittem neki.
- Negyed óra múlva benézek hozzá, hogy van. Azt kérte adjak neki időt, talán az segít rajta. – mondtam terelve a témát a vérről.
- Sam ide jönnél egy kicsit? – kérdezte April pince lejáróból.
- Te kiengedted őt? – kérdeztem először Samra majd a nőre néztem.
- Igen, mert megbízok benne, ahogy te is Kathben. – ez övön aluli visszavágás a részéről.
- Erről jut eszembe meg kell néznem őt. – mondtam és elmentem April mellett lefelé a pincébe. Remélem Kath nem haragszik meg, hogy előbb megyek, de nem bírom nélküle.


Katherine Parker

Dean kiment és rám zárta az ajtót, jobban tudok egyedül gondolkodni. Az érzéseim csak gátolnak mindenben, miért akarja ennyire, hogy a régi legyek? Azt mondta szeret és nem ez az igazi énem. Honnan tudhatja, ő ki vagyok valójában?
Klaust elhagytam és vele meghalt Katerina Paulson, az eredeti lány. Ha most elhagyom Deant vele együtt fog meghalni Katherine Pier….
De akkor marad valami belőlem, vagy csak egy név nélküli kárhozatra ítélt lány leszek? Nem tudom mi lesz belőlem és azt sem, hogy mi vagyok.
- Mami kérlek, figyelj rám. – Kelsy hangját hallottam, felnéztem tényleg ő az. Szellemmé változott, annyira csillogott a bőre, mint mikor a halál elragadta tőlem.
- Kelsy te hogy kerülsz ide? – nem tudtam felfogni, hogyan láthatom őt.
- Tudtam, hogy szükséged van rám. Fenn megengedték, hogy beszélgessünk egy kicsit. – mesélte mosolyogva.
- Kik engedték meg? Bántottak téged? – kérdéseket zúdítottam rá.
- Nincs sok időm, vannak olyan kérdések, amire nem válaszolhatok. Egyet tudnod kell, nagyon boldog vagyok ott. Azt szeretném, ha te is az lennél Deannel kérlek, váltsd valóra az álmunkat és legyél újra ember. – nézett rám kiskutya szemekkel, aminek nem tudtam ellenállni.
- De fáj érezni, nekem nem megy. Miattam haltál meg és ezt sosem fogom megbocsájtani magamnak. – dacosan válaszoltam.
- Nem ez nem igaz. Meg akartam halni, tudtam csak így lesz meg az áldozat. Nem te miattad volt, mami kérlek, engedj el engem. Bontsd le a falakat, amit építettél magad köré. – közelebb jött hozzám és megsimította az arcom.
- Légy boldog Deannel, ő szeret téged jobban, mint hinnéd. – vigyorgott szeretettel tele. Végem van, nem bírok tovább erős lenni, a falak, amiket magam köré építettem lebomlottak. Könnyeim folytak végig az arcomon, egyszerre sírtam és mosolyogtam.
- Szeretlek kicsi Kelsym, köszönöm neked. – hüppögések közepette éreztettem vele a szeretetem.
- Gyönyörű vagy mami. – újra megsimította az arcom, puszit nyomott rá és egy fénysugárral eltűnt.

Dean Williams

Benéztem a rácsokon keresztül, lehajtott fejjel meredt előre nagyon szomorúnak tűnt. Gyorsan kinyitottam a lakatot, feltéptem az ajtót és elé guggoltam. Sírt, könnyei potyogtak fedetlen combjára.
- Katherine, mi történt? – kérdeztem letörölve könnyeit. Felnézett rám csillogó szemekkel, kezeit felém próbálta nyújtani, de a láncok megakadályozták benne.
- Dean, láttam Kelsy szellemét. Beszélt hozzám! – mondta döbbenten, nekem is tátva maradt a szám tőle.
- Kelsy szelleme beszélt hozzád? – kérdeztem vissza nem hittem a fülemnek.
- Igen, végleg elbúcsúzott tőlem. Dean újra érzek, leborultak a falak végre minden a régi lett. – könnyei újra megeredtek csak sírt és sírt.
- Ne sírj drágám, most már vége van. – újra letöröltem könnyeit és megöletem.
- Dean köszönöm, hogy mellettem állsz. Szeretlek! – mondta nekem régóta most először, annyira boldoggá tett vele.
- Örülök, hogy visszatértél. Én is nagyon szeretlek édesem! – mondtam neki és megcsókoltam, bele tettem az összes érzésem iránta.
- Várj, egy percet mindjárt elengedlek. – mosolyogtam boldogan, elővettem zsebemből tőrt és kifeszítettem a zárját.
- Nem lenne könnyebb kulccsal? – kérdezte tőlem kissé feszülten.
- Minél előbb a karjaimba akarlak zárni. – mosolyogtam rá elégedetten.
- Dean ez így nem fog menni, hozd ide a kulcsokat. – kérlelt engem azon az édes hangján.
- Mindjárt kész vagyok! – ahogy kimondtam sikerült is kinyitnom a zárat. Gyorsan kinyitottam a másik felét is. A kezem-nyújtottam felé, felállt a segítségemmel én pedig a karjaimba zártam szorosan.
- Hiányoztál! – bukott ki belőlem.
- Te is nekem, igazán. – mosolygott rám, nem bírtam tovább ajkait birtokba vettem. Hevesen csaptam le rájuk, mire ő is válaszolt. Csókcsatánk elég hosszúra nyúlt, elváltunk egymástól, hogy levegőt tudjak venni.
- Gyere, mondjuk el a jó hírt többieknek. – mondtam és húztam magam után.
- Várj, Aprilt nem kéne kiszabadítani? – kérdezett vissza.
- Szerintem nagyon meg fogsz lepődni. – nevettem el magam tiszta tüdőből. Húztam magam után felfelé, kézen fogva mentünk újra boldogan.