11. fejezet + extra

Katerina Paulson

Az összes ruha, amit valaha hordtam. – megpusziltam az arcát és visszaszaladtam az új szekrényemhez, alul pedig mindenféle lábbeli várt rám. Meglepetésemre pár is dobozt találtam a felső polcon. Kíváncsiságom eluralkodott rajtam levettem és belenéztem, közben a kis asztalom székére ültem. Az összes kiegészítő és ékszer benne van, még a gyűrűm is, ami szüleimtől maradt rám. Gyönyörű az összes, engem elkaptak az emlékek, ahogy felnéztem már egyedül voltam a szobában. Visszasétáltam a szekrényhez és sorra elkezdtem forgatni a ruhákat. A legelső ruhadarab, ami a kezembe került, ha nem csalt a memóriám, a XV. századból való. Egy egyszerű ruhadarab volt, mikor Nick öccsével találkoztam ezt viseltem, vagyis hasonlót. Egyszerű szabású, felső és alsó része kissé külön vált, de még nem teljesen. Hosszított denevér ujjai végén szürke színű szegély vette körül, derekát is ugyan ilyen anyag emelte ki a szoknya része bővebb, a korhoz illő szabású. Az egész ruha zöld színben pompázott, akkor annyira illet hozzám ez a viselet. A következő ruha, is abból a századból származott, pont a megismerkedésünk napján viseltem ezt. Klausnak már akkor megtetszettem, a bordó ruhámban csak úgy pompáztam. Felső dekoltázs részénél csipke díszítette, csípőtől bővült a szoknya rész ott volt rajta övszerű fehér, bordó csíkos szegély, háromszög alakban lefelé fehér réteg díszítette. A következő két században csak bujdostam Nick haragja ellen, így nem volt részem a kor legjellegzetesebb ruháit viselni. Csak pár szakadt holmi volt rajtam, de ismertem azokat a puccos barokk stílusú ruhákat, nagyobbak lettek az alsó szoknyák, egyre több réteget raktak egymásra. Egyre több virág motívum jelentkezett az egész felületen, mindent beterített. Kisebb kalapokat raktak oldalasan a fejükre, enyhe színű kis kesztyűkkel párosítva, de ezt csak a tehetősebbek tehették meg.  Nem is akartam élni igazán azokban az időkben, de mégis kaptam egy ruhát. A következő három ruha a XIX. századból voltak a kedvenceim, imádtam azt a kort. Az első megint egy zöld színű, de ez haloványabb volt, alsó szoknyák újra a régi fényükben tündököltek. A felső alatt egy fűzőt hordtam akkoriban, kissé összeszorította a bordáimat, de nem fájt. A dekoltázs jobban látszódott, rövid ujjai buggyosak voltak. Fodrok díszítették körbe alsó részt és a felsőt a dekoltázsnál. A következő egy krém és sárga színű csíkos ruha, nagy kivágással, derekánál egy barna övvel díszítve az alján egy vastagabb rész is ugyan ilyen színű. A hozzá való boleró is ugyan ilyen színekben pompázott, inkább kockásan. Hozzá egy kisebb barna kalap és hosszított fülbevaló tartozott kiegészítőként. A következő ruha ugyan olyan gyönyörű, mint az előzőek. Derekánál krémszínű vastag szalag emelte ki az alakom, ha felvettem. Viseltem már ilyet régen, a ruha alap színe kék virágminta, tetejénél csipke szegéllyel. Negyedes buggyos ujja ugyan olyan színben pompázott. Hozzá a kiegészítő egy kalap, a karimáját lila vastag szalag díszítette, hátul egy masnival. Kirívónak látszott, a piros tollal az oldalában. Viszont nekem tökéletes, mint az eddigiek. Az 1920-as éveknek külön stílusa volt rövid combközépig érőruhák, alul rojtokkal, néhol pedig flitterekkel. ennek a korszaknak a csillogás számított, kirívó akart lenni mindenki. Magas sarkú cipők, fejpántok és kalapok. Minden meg volt, szőrmés kistáskák. Hosszú lógós fülbevalók, rövidebb ballonkabátok, persze a domináns szín egyértelműen fekete, arany és ezüst volt akkoriban. Következő évtized a ’30as évek már sokkal vissza fogottabb. Egyszerűbb, letisztult formák hosszított fazon. A ruhák most már hosszabbak voltak, térd fölöttiig érőek, pántos felsőrésszel. A nagy kalap kötelezőnek számított, gyöngyből készült nyakláncok. Rövidebb vagy hosszabb kesztyűk. Kicsi, kör alakú fülbevalók, néha-néha feltűntek az egyszerűbb karkötők. Jellegzetes szín, a fekete és fehér maradt. ’40es évek divatja sokkalta nőiesebbek, színesebbek lettek a ruhák. Nyitottabb magas sarkúk, vastagabb ékszerek. A táskákat felváltották a kisebb kézitáskák és retikülök, a kedvelt motívum a masni. Rövid ruhákon is masnik díszelegtek, fodrok keresztezték egymást. Ezeket a ruhákat is imádtam az összes gyönyörű volt, minden korban vagy korszakból három ruhát kaptam legalábbis eddig. ’50es évek divatjától hányinger kerülgetett, azok a hosszú ruhák, sötétebb színek főként barna szín dominált. Alacsonyabb magas sarkúk, rövid ujjú kis feltűréssel és gallérokkal. Derék résznél ugyan olyan színű övvel párosítva. Hosszú ujjú kabátka is volt az egyik kék összeállításhoz, sötétkék hosszú szoknya derékig ért. Felülről egy világosabb kék buggyos felső tartozott hozzá. Bár az egyik ruha eléggé elnyerte a tetszésem. Pántos felsőrész, deréktól bővülő szoknyarész, fehér alapját piros virágminta kiemelte. Kiegészítő egy pár rövid rózsaszín kesztyű és egy halovány színű retikül. A ’60as, ’70es években kezdődött a hippi stílus, hála a vietnámi háborúnak. Minden a békét szimbolizálta, a régi múltból hozták elő a ma is kedvelt szimbólumot. Angolul „peace”- ként használják, mint béke. Egy kör középen elfelezve a felező vonalat is elfelezve indul ki két negyedre szabdaló vonal lefelé. Régen a keltáknál az életfát és az életet jelentette. Ők békét, szeretetet hirdették és ebben a hitben éltek, szerintük minden ember szabad lehetett. A szekrényemben három ilyen szettet találtam, két koktél ruhát és egy összeállítást. Az első ruha egy sárga pánt nélküli homokóra alakú, felülhúzott és redős egészen a derék részig. Alul pedig egy kicsit nagyobb a karimája. Hozzá egy hasonló, de kicsit sötétebb saru cipőt találtam, hajpántot és virágos kitűzőt. Egy másik pánt nélküli ugyan ebből a korból, A vonalú piros alapon fehér pöttyökkel. Alul pedig egy kis fehér átlátszó fodorral. Az összeállítás eléggé érdekesnek bizonyult, de tetszett. Hosszú denevér ujjú tunika a felsője, virág mintákkal díszített zöld alapon, kicsit a havai virágokat idézte elő, de mégis más. A nadrág hozzá bőszárú ugyan olyan virág mintákkal, a lábbeli hozzá egy magasított sarkú barna szandál. A ’80as évek divatja felszabadulást és a lázadást jelképezte. Fő színe annyira nem volt, kedvelte a rikító színeket: lila, pink és a világoszöld. Ebből a korból csak két ruhám volt, egy összeállítás és egy kisestélyi. Az egybe részes ruhám lila színben pompázott az egészet a fényes anyag tette még szebbé, egy lila topánkám van hozzá. A másik egy nagyobb kivágású csónaknyakú püspöklila felső hozzá fekete vékonyított nadrág, olyan fényes szállal, ami csillogóvá tette. Kaptam mellé egy magasabb szárú lila színű lakkcipőt. A 21. századi ruháim nem voltak annyira különbözőek egymástól farmernadrág, magas sarkú és valamilyen felső. Mégis ezek nagyon tetszettek, sőt imádtam őket, annyira eltalálta az ízlésem. Az első kollekció egy fekete csőszárú farmerből, barna magas sarkú szandálból, világoskék ujjatlan top, ami fölé tudok venni egy sötétkék atlétát. Az elhanyagolhatatlan kiegészítőként hosszabb ezüst nyaklánc, ezüstözött karkötő és egy sötétkék táska. Következő összetett hasonló fekete farmerből, fekete bokacsizmából, egy eléggé élénk lila felső hozzá egy fekete farmer kabáttal. Egyre több kiegészítőt találtam magamnak, annyira gyönyörű az összes, fekete karkötő ehhez az összeállításhoz. Az utolsó kiemelkedő is elnyerte a tetszésem, igaz a legtöbb felső színe lila, de nem bántam egyáltalán. Fekete magas sarkú szandál, sötétkék, ami feketének tűnik, felülre nagyobb V kivágású levendula atlétaszerű top, hozzá extraként egy szürke táska. Találtam még más ékszereket, kiegészítőket és ruhákat, nem is beszélve a fehér nemükről. Annyira tökéletes minden, hogy az már gyanús. Át öltöztem egy kényelmesebb ruhába, a magas sarkút át cseréltem egy topánkára és egybe részes kis koktél ruhába, indultam el felfedezni a házat. Mielőtt kiléptem az ajtón körbe néztem az új szobámban. Az ajtó mellett találtam egy kis hűtőszekrényt, kinyitottam és újra elállt a lélegzetem. Csurig van véres zacskókkal, elgondolkodtam rajta inkább maradjak a szobámban.